2. Készülődés

Megérkeztem a 2. résszel. :))
Nagyon szomorú vagyok, mert nem érkezett 1 komi sem. :( Persze rendszeres olvasóm sincs. Nagyon szomorú vagyok... Szóval kérlek titeket, hogyha tetszik, amit írok akkor komizzatok, de akkor is, ha nem, hogy tudjam mit nem csinálok jól.
Próbálom úgy írni, hogy ne derüljön ki minden az elején, így remélem nem árultam el most mindent. De nem hiszem. :D
Kellemes Olvasást.♥

*Másnap reggel*

  Szombat van. Szokásostól eltérően nem aludtam délig, hanem kipattantak a szemeim 8-kor. Nagyon izgatott vagyok az este miatt. Fogalmam sincs, hogy milyen lehet. Persze képzeltem már el, meg láttam TV-ben is, de gondolom más lehet élőbe. Sokat álmodoztam már, hogy belépünk a nagy helyiségbe (ami tényleg óriási lehet) és alig fogjuk megtalálni a helyünket, mert annyian lesznek. Hogy rengetek sztárral fogunk találkozni. Talán még Justin Bieber-rel is. Ő a példaképem és nagy Belieber vagyok. Minden álmom, hogy találkozzak vele, de még az is meglehet, hogy a háttértáncosaként büszkélkedhetek.

  Amíg ezen gondolkoztam, leugrándoztam a lépcsőn, hogy köszönjek anyuéknak, de csak egy cetlit találtam, amire ez volt írva:

„Jó reggelt, szívem! Apáddal elmentünk San Francisco-ba, mert fontos üzleti megbeszélése van. Valószínű, hogy csak holnap jövünk. Ha bármi van, hívj.

Puszi: Anya.”

  Nagyszerű! Még csak szólni se szóltam nekik, hogy nem leszek itthon este. És Mirandával mi lesz? Agyaltam, miközben tárcsáztam a számot.

- Szia, Anyu! Csak annyit szeretnék mondani, hogy nem leszek itthon este. Mi lesz Mirandával? – beszéltem az üzenetrögzítőhöz, mivel nem vette fel a telefont. – Hívj vissza, ahogy megkaptad ezt. Majd mindent elmesélek. Szia!

  Leraktam a telefonom, kivettem a hűtőből a tejet, szekrényből a müzlit és egy tálat. Mindent az asztalra pakoltam és megreggeliztem. Felmentem a szobámba és megcsörrent a telefonom. Azt reméltem anya lesz, de csak Ashley volt.

- Hello, csajos! Azon gondolkoztam, délután átmennék és elkészülnénk a díjátadóra – mosolygós volt a hangja, ami arra késztetett, én is mosolyogjak.

- Szia, Ash. Persze, gyere, anyáék úgyis csak holnap jönnek – egyeztem bele.

- Rendben, akkor 2 körül ott vagyok.

- Szia! – köszöntem vidáman.

  Ahogy leraktam, megint csörgött. Anya volt az. Már meg is feledkeztem róla.

- Szia, anya! Látom megkaptad az üzenetem.

- Szia, kicsim. Igen, megkaptam. Szóval, hogy is lesz az este? – kíváncsiskodott, amit persze megértettem.

- Hát, tegnap átjött Mike és Ashley, mert felköszöntöttek szülinapom alkalmából – meséltem.

- De még nincs is a születésnapod! – értetlenkedett.

- Igen, ebbe teljesen igazad van. Először én sem értettem, de elmagyarázták. Kaptam tőlük egy borítékot, amiben három jegy állt a Teen Choice Adwards-ra, ami ugye ma lesz. Ezért hozták előrébb, mert akkor nem tudtam volna elmenni – magyaráztam.

- Értem. Menj csak és érezd jól magad!

- Anya – szólítottam meg. – Még egy valami. Mirandával mi lesz?

- Ne aggódj miatta. Lebeszéltem a barátnője édesanyjával, hogy ott alszik nála. Na, de most megyek, mert édesapád hív. Majd beszélünk! Szia! – köszönt el.

- Oké, szia!

  Ismét leraktam a telefonom, de előtte megnéztem a képernyőt. Fél 10. Úristen, így elment az idő? Elmentem megcsináltam reggeli teendőimet és felöltöztem. Mivel tegnap is melegem volt, ezért csak egy zöldeskék, virágos, pánt nélküli ruhát vettem fel egy fekete szandállal, és már kész is voltam. Valamivel ki kellene tölteni ezt a 3-4 órát. Elmegyek vásárolgatni. Kerestem egy szintén zöldeskék táskát és egy fekete napszemüveget raktam hajamra, ami be volt fonva s már készen is álltam a „shopping”-ra. Kiléptem az ajtón és bezártam.
Átjártam 4-5 boltot és vettem sok, gyönyörű ruhát. Haza fele megebédeltem egy kínai étteremben. 2 óra fele lehetett, mert csengettek.

- Szia, Ash. – mosollyal köszöntöttem legjobb barátnőmet.

- Szia, Liv. Már hiányoztál – ölelt meg.

- Te is nekem. Gyere, készülődjünk, mert már nincs sok időnk – kacsintottam és elnevettem magam, ugyanis tudtuk mindketten, hogy van még 4 óránk.

  Ahogy felértünk, Ashley lerakta cuccait és kivette táskájából a „mindent tudó sminkkészletet”. Azért hívjuk így, mert szó szerint minden van benne.

- Olivia, hozz egy széket! – utasított nevetve. – Ülj le és már kezdhetjük is.

- Rendben, főnök! - intettem a kezemmel és próbáltam visszatartani a nevetést, de nem sikerült. Pár perc múlva már mind a ketten a földön fetrengtünk.
Összeszedtük magunkat, én leültem a székre, Ashley pedig kezébe vette a hajvasalót. Nekem be lett göndörítve és fel lett kontyolva a hajam, elől viszont kilógott pár hullámos tincs. Feltettem egy halovány sminket és már csak fel kellett öltözni. Egy barackszínű, pánt nélküli ruhát vettem fel, melynek hátul hosszú volt az alja. Fülembe raktam egy aranyszínű fülbevalót és szinte már kész is voltam.
  Drága barátnőmnek csak simán ki lett vasalva gyönyörű, hosszú haja, ami lelógott hátára. Ő egy kicsit erősebb, szürke sminkkel hangsúlyoztatta szép, hamvas arcát. Egy szürke szintén pánt nélküli ruhát vett fel, fülébe pedig egy fekete fülbevalót tett.

- Hát szerintem kész is vagyunk – mondtam Ashley-nek.

- Gyönyörű vagy! – csillogtak a szemei.

- Most magadról beszéltél – mosolyogtam rá és megöleltem. – Hívom Mike-ot, hogy jöhetnek.

  Felvettem telitalpú, barna cipőmet, Ash is ugyanígy tett fekete magas sarkújával. 10 perc múlva csengettek.