3. Teen Choice Adwards - A díjátadó

Hello csajok.! :)
Szerencsére volt egy kis időm, hogy részt írjak. Megszületett az első rész, melyben az említett személy, Justin Bieber is megjelenik. De erről nem is mondok többet, majd megtudjátok miről is beszélek. :)
Nem tudom, mennyire lett izgalmas a rész, de remélem tetszeni fog. :D
Iszonyatosan örültem az előző részhez írt egy kommentnek. De ez még mindig nem elég.:/ Úgyhogy következő rész 2 komi után jön. Nem akartam ezt bevezetni, de amíg nem kapok visszajelzéseket, addig ez így fog menni.
Azt hiszem, ennyit szerettem volna most mondani.
Kellemes Olvasást.♥

- Szia, Mike! – köszöntem barátomnak. - Wáóó. Jól nézel ki – ámultam.

- Sziasztok, csajok. Köszönöm, de ti.. – akadt el a szava. Én elpirultam, viszont Ashley-n is láttam, hogy zavarban van.

- Köszi – mosolyogtam épphogy.

- Indulhatunk, hölgyeim? – tartotta mindkettőnknek egy-egy kezét.

  Bezártam magunk mögött az ajtót és már be is ültünk a kocsiba.

- Üdvözlöm, Mr. Bennett.

- Örülök, hogy láthatlak titeket. Csodálatosan néztek ki – nézett minket a visszapillantó tükörből.

  Nagyon izgatottak voltunk egész úton, bár csak 15-20 percet mehettünk, de örökkévalóságnak tűnt. Barátnőmmel végig beszéltük, képeket csináltunk még Mike apukájával (!!!) is. Szerintem már készen voltak tőlünk, de nem nagyon érdekelt. Vagy százszor megkérdeztük, hogy mikor érünk oda.
  És eljött az a perc. Ezeregy autó, még több ember és híresség. Elköszöntünk Mr. Bennett-től és kiszálltunk a kocsiból. Nem hazudok, ha azt mondom, voltak vagy 10-20 ezren és még lehet keveset mondtam. Káprázatos volt. Az emberek csak szállingóztak be, mindenki kiöltözve, izgatottan vagy éppen idegesen. Az utolsó Ashley és Mike volt. Igen, veszekedtek…

- Hé, hé, hé. Mi a vita tárgya? – állítottam le őket. – Még be se mentünk, de ti már veszekedtek. Rosszabbak vagytok, mint a gyerekek – bosszankodtam.

- De nézd már meg, az ott Taylor Swift.

- Mike! Az ott akkor is Demi! – veszekedtek tovább.

- Fejezzétek már be! Az ott Demi Lovato és téma lezárva. Ash te meg ne nyavalyogj. Mindenki nyugodjon le! – utasítottam őket.

- Jól van, de..

- Nincs de! Inkább menjünk.

  Láttuk, Demi Lovato-t, akit nekem köszönhetően felismertünk, Taylor Lautner-t, Selena Gomez-t és még sok mást.

- Wááá!! Ott van Justin! – síkítoztam. – Istenem, el sem hiszem – körülbelül már az ájulás szintjén voltam, de drágalátos barátnőm és Mike csak nézek és mosolyogtak rajtam.

„Na jó… Nyugi, Liv. Csak menjünk be szépen, higgadtan.” Gondoltam magamban. Elindultunk az ajtó felé, ahol rengeteg ember volt.

- Hölgyeim, Uram. Jegyeket – nyújtotta kezét egy nagy darab, néger, 40-es pasi. Hozzá kell tennem nagyon szimpatikus volt.

- Mindjárt – kereste ki táskájából Ash. – Itt is vannak.

- Rendben. Köszönöm. Mehetnek, jó szórakozást! – mosolygott ránk és beengedett.

  Ámulatos! Az a rengeteg ember, ami ott volt. Sosem fogom elfelejteni, ez a legjobb szülinapi ajándék. Tudom, már mondtam, de akkor is.

- Elnézést, segítene? Merre van a sorunk? – kértem segítséget egy, mit ne mondjak elég helyes pasitól és megmutattam neki a jegyet.

- Igen, itt ez a sor – és az a mosoly. Éreztem, hogy elöntötte a pír az arcomat.

- Köszönjük – mosolyogtam zavartan.

  Leültünk a sorunkba és pár perc múlva már kialudtak a fények a nézőtér felett, így csak a színpad volt kivilágítva.

- Sziasztok, srácok! – jött a hang a színpad mögül. Pár pillanat után arc is társult a hanghoz. Selena Gomez. – Ismét köszöntünk titeket itt, a Teen Choice Adwards-on. Idén én lettem a házigazda és ez nagy megtiszteltetés számomra – vigyorgott, mint a tejbe tök.

  Elhiszem, hogy nagy megtiszteltetés lehet egy ekkora díjátadónak a házigazdája lenni. Én is így viselkednék. Még elmondta a „mondókáját” és felkonferálta a nyitószámot.

-  Akkor köszöntsük nagy szeretettel a popszenzációt, Justin Bieber-t!

  Mindenki nagy sikításba tört ki, így nem lehetett hallani a mellettünk ülő embereket sem.

- Sziasztooooook! – nyújtotta meg az „o” betűt. – Nagyon örülök, hogy én lehettem a nyitó szám, szóval nem is dumálok többet, hanem elkezdem – kacsintott és a végén elnevette magát.

  Annyira aranyos és cuki és.. és nem tudok rá mit mondani. Élőbe is ugyanolyan helyes, mint a képeken. Megszólalt az All Around The World, engem meg kirázott a hideg. Úgy imádom ezt a számot! Meg persze a gyereket is, aki énekli. Nekem mindig is az a kölyök marad, aki volt. Én Kidrauhl-t szeretem. Sőt.. IMÁDOM! Egyszerűen, meghallottam a hangját és megremegett a gyomrom. Nem lehet szavakba önteni, hogy Ő a legjobb példakép. Kétség nem fér hozzá.
  Ashley is Belieber, és akár hiszitek, akár nem Mike pedig BoyBelieber. Végig üvöltöttük az egész számot, így valószínű holnap nem lesz hangom. Mindegy, megérte. Mindennél jobban.

- Köszönöm, hogy láthattalak titeket és, hogy meghallgattatok! Sziasztok! – köszönt el és dobott egy puszit.

  Selena kiosztotta a díjakat. Legjobb női előadó lett Katy Perry, az én kedves barátnőm. Mint említettem táncoltam mögötte és azóta jóban vagyunk. Legjobb férfi előadó pedig az én édesem, Justin.

- Katy, Drágám! – köszöntöttem egy-egy puszival. – Először is gratulálok és büszke vagyok rád. Másodszor, mi van veled csajos? – vigyorogtam rá.

- Olivia! De jó téged látni! Régen beszéltünk és nem vagyok rá túl büszke, sajnálom – láttam rajta, hogy tényleg bántja a dolog. – Egyébként köszönöm. Nem sokára kezdődik a turném, várom már nagyon.

- Jaj, ne butáskodj, nincsen semmi baj – öleltem meg. – Hát akkor jó koncertezést és vigyázz nagyon magadra! De azért remélem, még fogunk találkozni vagy beszélni előtte – mosolyogtam.

- Persze. Egyébként emlékszem, mesélted még, hogy nagy Belieber vagy! Szóval gyere csak velem egy picit.

- Mi? Hova megyünk? – kérdeztem, mert húzott maga után a csuklómnál fogva.

- Majd meglátod! – fordult vissza és rám kacsintott.

  Na, tuti megint kitervelt valamit. Átfurakodtunk a tömegen és egyszer csak a backstage-ben vettem észre magam.

- Hát, itt is vagyunk. Justin! Ide tudnál jönni egy kicsit?

- Na ne! Ezt nem mondod komolyan, ugye? Katy! Köszönöm – halványan elmosolyodtam, könny szökött a szemembe és a nyakába ugrottam.

- Mondjad, szivi, mit szeretnél? – jött oda hozzánk Justin.

- Én nem szeretnék semmit, de ő igen – mutatott rám.

- Sz-szia! – köszöntem félve. – Olivia vagyok és nagy rajongó.

- Szia, Olivia – ölelt meg (!!), a szívem meg majd’ kiugrott a helyéről.

- Kérhetek egy képet és egy autogrammot? – kérdeztem.

- Persze, gyere – nyújtotta kezét.

  Csináltunk pár képet és kaptam három autogrammot. Egyet magamnak, egyet Ashley-nek és egyet Mike-nak.

- Nagyon köszönöm.

- Igazán nincs mit. A Beliebereimnek mindent! – és újból megölelt.

  Elköszöntem tőlünk és kifurakodtam a nagy tömegből a barátaimhoz. Katy nagyszerű csaj, de hogy ennyire?! Nagyon köszönöm neki, tényleg.
  Közben elértem a kocsihoz, mert mondtam Mike-éknak, hogy várjanak meg itt. Persze ők még semmiről nem tudnak.

- Na menjünk, majd út közbe mindent elmesélek! – nem bírtam abba hagyni a vigyorgást.

- Rendben, de minek örülsz ennyire? – kíváncsiskodtak.

- Mindent időben megtudtok – kacsintottam.

- Naaa! Oliv, ne légy kegyetlen!

- Jól van na – mondtam és kihalásztam táskámból a papírokat. – Gondolkodjatok kicsit. Kivel találkozhattam? – és megmutattam nekik a kezemben levő két dolgot.

- Úristen, Úristen, Úristen! – visítozott Ash.

- Te jó ég! – szűrte ki fogai között Mike. Láttam rajtuk, hogy ledöbbentek és lefehéredtek mindketten.

- Higgyétek el én is így voltam, mikor szembe álltam vele.

  Elmeséltem nekik az egész sztorit. Azt, hogy Katy terve volt, hogy csináltam vele képet (amit meg is mutattam nekik) és hogy ölelkeztünk is. Ez volt életem legszebb negyed órája.

- Atyám, Liv, milyen szerencsés vagy te! – ölelt meg barátnőm.

  Az úton kitárgyaltuk az egészet.

- Akkor köszönök mindent még egyszer – szálltam ki a kocsiból, mert időközben megérkeztünk.

- Ezt már megbeszéltük! Holnap beszélünk. Szia – integettek az autóból.

  Kinyitottam az ajtót, ledobtam a cuccom az ágyra és bezártam mindent. Kivettem a tálból egy almát vacsorának, úgy sem vagyok éhes és felmentem szobámba. Miután elfogyasztottam „vacsorámat”, vettem egy meleg fürdőt. Körülbelül fél óráig lehettem benne gondolataimmal elmélkedve, de fáradt voltam, így kimásztam, megtörölköztem és bebújtam a puha paplan alá. Nem is kell mondjam, rögtön elnyomott az álom.