9. Komolyan?!

Jó estét mindenkinek! :DD
Végre meghoztam a részt. Sajnálom, hogy ennyit késtem vele, de mindjárt itt a félév és tanulni kell. :/ Valószínű, csak hétvégente hozok részeket.
Sajnos nincs sok időm beszélni. Annyit szeretnék mindenképpen mondani, hogy ebben a részben remélem kisebb meglepetést tudok nektek okozni. Sokat agyaltam, de ez pattant ki a fejemből. Nekem eléggé bejön, remélem nektek is. :)
Kérhetek véleményt, hogy mennyire jött be?:))
Most nem hanyagoltam a részletezést, mert nem sok mindent akartam beletenni.
Azért remélem tetszik nektek.
Kellemes Olvasást. ♥

- Mit szólnál hozzá, ha mondanék egy ajánlatot? – jutott hirtelen eszembe.

- Általában az ajánlataiddal én járok rosszul, de mondd – nevetett.
- Egy alku lenne, így senki nem járna rosszul. Szóval, mi lenne, ha ti megengednétek, hogy magántanuló legyek, én pedig elvállalok egy fotózást? – vázoltam fel tervem.
- Egy. Már elintéztem mindent a tanulásoddal kapcsolat van, azon már nem lehet változtatni. Kettő. Én nem erőltetnélek semmire. Ha akarod azt a fotózást, akkor vállald el, ha nem, akkor ne. Ennyire egyszerű – mosolygott és belekortyolt a kávéjába, amit időközben csinált.
- Ezzel nem sokra mentem – haraptam ajkamba. – Mindegy, megyek – sóhajtottam, s miután feltápászkodtam a székről, a lépcső felé indultam. Vártam, hogy anya utánam szól, de nem így történt.

~*~

  Az egész estém abból állt, hogy forgolódtam az ágyamban. Sehogy sem volt kényelmes az egyébként mindig testhezálló, tökéletesen puha ágyam. Most valami miatt még sem kedvezett. Vagyis nem is az ágy nem kedvezett, hanem a hangulatom. Igazából nem is az ágyam miatt volt a gond, hanem hogy a hangulatom miatt nem éreztem puhának. Ezért nem tudtam aludni.
  Nagy megkönnyebbülés volt, mikor eljött a reggel. Az első mozdulatommal a telefon után nyúltam, majd mikor megtaláltam, a kezembe vettem. Az órám 8:13-at mutatott. Óh, királyság. Most már aludni sem hagy az iskolakérdés.
  Hanyagul az ágyba dobtam az iPhone-t, miután különösen könnyen kimásztam az ágyamból. Gyorsan felvettem a földön heverő zoknimat, melyen egy kis zsiráf van. Lehet dedósnak néztek, de szeretem a zsiráfokat.. Imádom ezt a zoknit.
  Utam ezután a fürdő helyett a laptopomhoz vezetett. Még tegnap hagytam rajta a lapot - amire rá vannak írva a tánclépések – és ez most jól jött, mert nem kellett keresgetni.
Tudom, hogy korán van a táncikáláshoz, de úgy volt most kedvem kitalálni pár új lépést. A billentyűzeten végigszaladt az ujjam és bekapcsoltam egy gyors zenét. Csak, hogy ne keltsek zajt, különösen halkra vettem a hangot.

  Táncolásom után leslattyogtam a földszintre, a nappaliban anya és apa beszélgetett látszólag egy komolyabb témáról.
- Sziasztok – sétáltam melléjük és mindkettőjüknek adtam egy puszit. – Mi a téma?
- Vázoljuk a jövő és az utáni hét programját – sóhajtott fel anya egy fáradt arckifejezéssel. Hát igen… elég nehéz megtervezniük egy hetüket, nem hogy kettőt.
- Bő negyed óra múlva megtudod a döntésünket a sulival kapcsolatosan.
  Apa szavai úgy értek, mint derült égből villámcsapás. A nagy táncolás közepette ez teljesen ki is ment a fejemből.
- Igen, igen, tudom – mosolyogtam el izgatottságomat tettetve. Könnyebb volt, mint elmagyarázni, hogy elfelejtettem.
  Ekkor megszólalt a csengő. Anya és apa összenéztek, elmosolyodtak, majd anya felpattant és az ajtóhoz sietett.
- Most kiderül, hogy hogyan döntöttünk – súgta apa, majd rám kacsintott.
- Jó napot, Mrs. White! – hallottam anya hangját, majd ezt követve egy ismeretlen hangot. A nő visszaköszönt és az ajtó bezárult.
  Értetlenül meredtem apára, aki csak mosolygott. Leszálltam a székről és óvatosan elindultam, hogy megnézzem a vendéget.
- Olivia! – szólt utánam apa. Megfordultam és a szék felé bökött. Megráztam a fejem és tovább mentem. – Olivia! – most hangosabb volt.
- Psszt – fordultam ismét hátra, s ujjamat ajkamra nyomva mutattam neki, hogy maradjon csendben.
  Ekkor hallottam lépteiket hangosodni, így sprintelve visszafutottam a székhez és levágtam magam. Igyekeztem úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
  Mikor belépett anya, oldalán egy 40 év körüli, jól öltözött nővel, érdeklődve fordultam feléjük.
- Ő lenne a lányom – mutatott felém anya. A nő elmosolyodott és felém közeledett.
- Olivia, ugye? – nyújtotta kezét. Kicsit furán néztem rá, de rögtön rendeztem vonásaim.
- Igen – ráztam meg a felém nyúló kezet.
- Jaj, nem említettem még. Livia-nak nem mondtuk el. Afféle meglepetés – szólt közbe anya.
- Ó, értem – bólintott a nő.
- Miről van szó? – néztem anyára gyanúsan. Aztán apára pillantottam, végül a nő szólalt meg.
- A szüleid engem kértek meg, hogy legyek a magántanárod, mivel – ha jól tudom – szerettél volna magántanuló lenni, én pedig elfogadtam – mosolygott.
- Tessék? – esett le az állam és elképedve bámultam a nőre. – Ez most komoly? - tereltem tekintetem anyára, majd apára, aztán megint anyára.
- Igen – bólintottak mosolyogva.
- Úristen! – vigyorodtam el és éreztem, ahogyan a boldogságtól megnő az adrenalin szintem, így késztetést éreztem, hogy felálljak és ugrálni kezdjek. – Köszönöm szépen – öleltem meg apát, mivel ő volt közelebb, majd anyát. – Istenem, ezt fel kell fognom – kaptam a homlokomhoz.
  Mindhárman felnevettek. Ennyire vicces vagyok? Sebaj, most ez a legkevesebb.
- A nevem Gertrude White. Kifejezetten magántanár vagyok. Mostantól, ha minden jól megy, egy darabig egymást fogjuk boldogítani – nevetett az eddig idegen nő.
- Én Olivia Mitchell vagyok, bár bizonyára már tudja – vigyorogtam egyfolytában.
- Azt is említsük meg, hogy nem akárkiről van szó – szólt közbe anya némi figyelmeztetéssel a hangjában, mintha egy fontos dolgot még nem említettünk volna.
- Mielőtt ezt megbeszélnénk, szeretném megkérdezni, hogy nem-e tegezhetnénk egymást? Egyszerűbb lenne mindannyiunk számára – mondta Gertrude.
- Persze, ha így jobb – mosolygott anya. – A férjem nevét még nem is említettem. Nate Mitchell – mutatta be apát anya, ezután apa és a nő kezet fogtak.
- Mi az a dolog, amit még nem mondtál? – néztem anyára kíváncsian.
- Nos... – hezitált, majd mély levegőt vett és kifújta. – Gertrude nem csak a te magántanárod,hanem egy másik lányé is – kezdett bele finoman. – Kicsit különböztök, mind korban, mind.. hogy is fogalmazzak.. na mindegy. Egyszerűbb lenne, ha elmondanám. Szóval.. Gertrude Selena Gomez tanára is – nyögte ki anya nagy nehezen.
  Megállt bennem az ütő.
- Tessék? – kérdeztem kínosan nevetve, de lassacskán eltűnt a jókedvem. Nagy gombóc került a torkomba, alig tudtam nyelni.
- Így van. Ezért lesz, hogy elmaradnak órák, máskor pedig tovább fog tartani, hogy bepótoljuk.
- Selena Gomez? – ismételtem a nevet.
- Jó vagy rossz dologként gondolsz rá? – mosolygott rám Gertrude.
- Hát… semleges. De Úristen.. Selena Gomez?! Hogy lehet ez..? – egyszerűen képtelen voltam felfogni. – Maga tényleg egy sztártanár? – néztem a nőre.
- Kérlek, te is tegezz, ha nem gond.
- Persze, Mármint nem. Vagyis… - dadogtam.
- Nyugodj meg. Ha amiatt aggódsz, hogy sokan ismernek engem, nincs rá semmi okod. Selenán, a családján és a csapatán kívül nem ismer senki.
- Nem aggódom emiatt, csak… - nem tudtam folytatni. Nem tudtam, hogy mi miatt is nehéz ezt felfognom. – Nehéz elhinni, hogy egy ekkora sztár tanára fog engem, egy senkit tanítani.
  Próbáltam felfogni és megemészteni az egész dolgot. Meg kell mondani nehéz volt. Nagy falatot kaptam be egyszerre.

Délután 5:27

  Leraktam a gabonapelyhes tálat a dohányzóasztalra és azon tanakodtam, hogy máris beavassam Ashley-t és Mike-ot abba, hogy magántanuló lettem, vagy még várjak? Hiszen, ha elmondom, akkor azt is el kell, hogy Selena Gomezt is Gertrude tanítja. Az pedig nem igazán lenne jó.  Selena Gomeztől már csak pár apró lépés vezet  Justin Bieber-ig, akivel nem nagyon szeretnék találkozni mostanság a múltkori húzása miatt.   Visszatérve, ha  - némi hátsószándékkal nézve – Ashley kitalálná, hogy segítsek neki egy találkozót szervezni Justinnal, na az sok lenne. Nem akarok semmi ilyet feltételezni az én kis drágaságomról, nagyon szeretem őt, nem azzal van a gond, csak azért mégsem szeretném, ha már az első alkalommal szívességet kellene kérnem Gertrudetól, ráadásul még a végén azt hinné, hogy csak azért választották anyáék őt, hogy így én megpróbáljak kapcsolatot teremteni a celebekkel.
  Húh, ebbe még az én fejem is belefájdult. Hogy juthatott ez most eszembe? Mindenesetre szerintem jól gondolom.

Vasárnap 13:09

  Éppen megjöttek a srácok és bele akartam kezdeni mondandómba, mikor megcsörrent a telefonom. A képernyőre néztem, ismeretlen szám volt.
- Igen? – szóltam bele.
- Szia, Olivia. Gertrude vagyok.
- Ó, szia Gertrude – kicsit fura volt tegezni, de ezt beszéltük meg. – Adódott valami gond?
- Nem, nincsen semmi. Csak azért hívlak, mert megbeszélhetnénk az órák időpontját. Most már tudok mondani pontos időt.
- Rendben, máris szerzek egy papírt – Ashley érdeklődve nézett rám, mire csak egy „majd elmondom” pillantást vetettem oda, s az íróasztalomhoz siettem. Az első kezembe akadó papírt megfogtam, majd egy tollat és felkészültem az íráshoz – Mondhatod.
- Hétfőn délelőtt 9-től 11-ig. Kedden fél 11-től délután 1-ig. Szerdán délután 3-tól 5-ig. Csütörtökön 9-től 12-ig – sorolta. – Pénteken nem lenne órád. Szombaton viszont délelőtt 10-től 12-ig. Vasárnap megint nincs órád. Jó lesz ez így neked?
- Persze – vágtam rá egyből. Végül is mi mást tehetnék?
- Rendben. Akkor holnap.. hétfő van, igen.. akkor holnap fél 9 előtt ott vagyok – egyeztette velem is és magával is.
- Rendben. Várlak – vigyorogtam.
- Így van. Szeretem a lelkesedést – nevetett fel. – Holnap viszem a könyveket, amik szükségesek.
- Rendben, köszönöm szépen.
- Ez természetes. Akkor holnap!
- Holnap – mosolyogtam.
  Elköszönés után leraktam a telefont és vigyorogva fordultam Mike-ék felé.
- Ez ki volt? – érdeklődtek kíváncsian.
- A magántanárom.
- Komolyan? Erről nem is meséltél!
- Tudom. Most akarok – sétáltam feléjük és visszaültem eredeti helyemre. – Arra kérlek titeket, hogy ne verjétek nagy dobra a dolgot és próbáljátok a lehető leghiggadtabban lereagálni – néztem rájuk komolyan.
- Hú, miről van szó? Csak nem Justin lesz az? – vigyorgott Ash.
- Nem. De... na – nem akartam nekik elmondani még a turnés dolgot. Túl sok lenne nekik egyszerre, meg még nem is tudom rá a választ. – Inkább mondom. Szóval a magántanárom Gertrude White és ő nem csak az én magántanárom, hanem… - mély levegőt vettem. – Selena Gomez tanára is.
  Erre mindkettejük szeme kitágult és csodálkozva néztek rám.
- Te-Jó-Isten. – szótagolta a szavakat Mike. – Az jó csaj – röhögött. Hát, igen, férfiből van. Ashley csak egy szúrós pillantással reagált az előbb mondottakra.
- Justin Bieberrel találkoztál és Selena Gomez tanára a te tanárod? Oliv, te most komolyan híres lettél? – tátotta el a száját Ashley.
- Dehogyis lettem híres, skacok – nyugtattam meg őket. Mindketten szomorúan néztek rám. – Ezek nekem semmit nem jelentenek. Ugyanaz az Olivia vagyok, ti pedig a legjobb barátaim – mosolyogtam rájuk.