2014. január 29., szerda

12. Iszonyat vicces vagy...

Na. Végre megint itt vagyok. :DD
Elég gyorsan kész lett ez a rész. Bár úgy gondoltam, várom megint egy hetet és csak hétvégén rakom ki, de egyik, kedves barátnőm unszolására mégiscsak kiraktam.
Ja, igen. Ildi. Iszonyatosan köszönöm, hogy támogatsz az írásba, mikor másnak nem is nagyon tetszik/vagy csak nem ír komit egy-egy fejezethez. Örülök, hogy megismertelek.:) 
Térjünk is vissza, inkább a részről beszélek. Hát.. szerintem nem nagy valami lett ez a rész, de ígérem megpróbálom kihozni magamból a legtöbbet. :DD
Szeretném, ha nem csak egy komi érkezne… Szóval azt mondom: 2 komment után jön a következő rész.  Nem akarok ilyeneket megint kikötni és remélhetőleg ez is csak egy kivételes alkalom, de a több komment jobban inspirál a következő rész hamarabbi megírásához. Szóval 2 vagy több jó hosszú komi, oksi?*.* :D
Most pedig befejezem a dumát.(:
Kellemes Olvasást.


- Menjünk vissza, nézzük meg a képeket, aztán majd még beszélünk. – kacsintott rám, majd kézen ragadott. Így mentünk vissza a többiekhez.

  A fotózás után úgy döntött anya, hogy meghívja hozzánk Carint. Ő úgy gondolta, hogy majd ők kettesben szépen elcseverésznek, de én meg úgy, hogy én fogok vele kettesben beszélgetni. Remélem Carin is felém fog hajazni…
- Hmm.. tetszik a ház – szállt ki mosolyogva a kocsiból. – Jó fekvésű és ez a szimmetriát hanyagoló stílus is bejön.
- Most jársz először nálunk – mosolygott anya is.
- Hát igen.. telefonon többet beszélünk, mint élőben – nevetett fel.
  Carint máris szeretem. A hazafele úton rengeteget nevettünk, nagyon kedves csaj.
A házba érve megmutogattuk Carinnak a ház minden szegletét. Az én szobámtól teljesen el volt ájulva, amire egyszerűen vágtam egy büszke mosolyt. Szinte könyörgött, hogy táncoljak neki valamit.
- Az Be Alright-ra nem tudsz?
- Hát.. ömm… - vágtam hülye fejet.
- Nekem az a kedvencem – mosolygott.
- Hát.. ha a kedvenced, akkor majd megpróbálom egyszer.
- Tényleg? – csillantak fel szemei.
- Majd meglátjuk – nevettem fel. – Mit szólnál ehhez? – gondoltam ki egy kedvenc lépéseimet.
  Kikerestem a dal címét laptopomon, ellazultam, s belekezdtem a talán egyik legszebb táncba, amit tudok. 


- Passenger? – kérdezte Carin meghatódva az első pár lépés után.
- Let her go. – mosolyodtam el, majd elmerültem a dalban és csak táncoltam.
  Örültem, hogy végigtudtam táncolni.
- Hány éve táncolsz? Őstehetség vagy – pislogott nagyokat a hitetlenségtől.
- Csak 7 éve és sajnos attól még messze állok – mosolyogtam.
- Melyik műfajokban tudsz a legjobban mozogni?
- Majdnem mindegyikben – kacsintottam rá.
- Képzeld el, Justin tud…
- Carin – vágtam közbe kelletlenül.
- Bocsi – nézett rám sajnálkozva.
- Tényleg ekkora csodagyerek, vagy mindaz, amit elmondtál és a média mond, kicsit túlozva van? – kérdeztem kedvesen, nehogy sértésnek vegye.
- Csodagyerek – mosolygott.
- Hát jó… - sóhajtottam fel, majd térdemre támaszkodva felálltam.
- Figyelj, Justin tényleg a semmiből jött. Egyedül élt az anyukájával. Szegények voltak.
- Tudom és elhiszem – néztem ki az ablakon.
- Sokan azt hiszik, hogy újgazdag gyerek volt, ezért utálják. Mert nem tudják, hogy mennyi mindent tett azért, hogy ott tartson, ahol most. Ezt mind magának köszönheti, meg persze Scooternek és az anyukájának. De nem a Disneynek.
- Igen, ezt is tudom – csücsörítettem elgondolkodva. – És te hogy tartozol a csapathoz?
- Scooter a barátom.
- Mármint.. fiúbarát?
- Igen. Vagyis.. a vőlegényem – nevetett.
- Oké, oké. Várj – tartottam magam elé a kezem. – Szóval Scooter menyasszonya vagy és ezt a rajongók hogyhogy nem tudják? – hajtottam hátra a fejemet.
- Mert nem akartunk nagy felhajtást.
- Tudod.. sok minden fura dolog történt mostanában. Találkoztam Justin Bieberrel, ami önmagában is lehidaló. Beszélgettem vele. Aztán msot találkozok a menedzsere csajával, aki nem legutolsó sorban a családunk barátja. Ráadásul a magántanárom Selena Gomez tanára is – soroltam, s így összefoglalva triplán rémesnek tűnt, mint ahogy külön-külön tűntek.
- És ez miért ekkora baj? Más lány erről csak álmodozik.
- Mert nem akarok belekerülni semmiféle pletykába senkivel kapcsolatban. Tudom, hogy mennyi minden terjeng Justinról és, ha bármi közöm adódna hozzá.. nem. Én nem akarok médiahír lenni.
- Ha modell leszel, akkor is beszélni fog rólad a média.
- De akkor úgy beszélnek rólam, mint Olivia Mitchellről. Ha viszont Justinnal kerülök kapcsolatba, akkor úgy, mint Justin Bieber ismerőse vagy barátja, vagy nem tudom. A kettő között nem kis különbség van.
- Audrina tudna mesélni arról, hogy hányszor állították már be ennek, meg annak. Ha bekerülsz a hírességek közé, előbb-utóbb úgyis ki fognak találni rólad pletykákat – láttam rajta, hogy kissé felhúzta magát az indokomon.
- Nem tudnám elképzelni, hogy én az életben most már valaha is megszeressem Justin Biebert. Lehetetlennek tűnik – vontam vállat mosolyogva.
- Csak tűnik, de nem az.
- Nem tudom, Carin – hajtottam le a fejem.
- Bocsi, csörgök. Mindjárt jövök – erre csak bólintottam.
  Miután kiment a szobámból, a telefonom után nyúltam. Tárcsáztam Ashleyt, mert ő volt a legelőrébb a névjegyzékben.
- Szia, Liv – szólt bele vidáman. – Hogy sikerült a fotózás? – tért rá egyből, amin felkuncogtam.
- Mindenkinek tetszettek a képek. 2 nap múlva kerülnek bele a következő számba, az októberibe – ekkor tűnt fel, hogy két nap múlva máris október lesz. Jól elment az idő.
- Tuti sikered lesz – mondta izgatottan.
- Majd kiderül… - mosolyodtam el halványan. Valamiért most nem voltam annyira izgatott efelől. Sokkal inkább törtem a fejem azokon, amit Carin mondott.
- Történt valami? – persze, rögtön megérezte, ha nem a szokásosan viselkedtem.
- Nem, semmi – ráztam a fejemet. – Csak.. gondolkodom valamin.
- Meg is jöttem – toppant be Carin.
- Ashley, mondd meg Mike-nak, hogy puszilom. Most le kell tennem, szeretlek titeket – hadartam, majd válasza után leraktam.
- Bocsi, nem akartam semmibe közbevágni – ült le.
- Semmi – mosolyogtam rá. – Kivel beszéltél, ha szabad tudnom? - kérdeztem óvatoskodva.
- Persze. Justinnal.
- Milyen véletlen – forgattam szemem mosolyogva.
- Nem tudta, hol maradok ilyen sokáig. Scoonak be kéne segíteni a munkába.
- Scooter? – tippeltem.
- Aha. Scoo vagy Scott. Mikor, hogy – vont vállat.
- Akkor menned kell? – húztam a számat.
- Attól tartok – mosolygott ő is szomorúan. – Megadod a telefonszámod? Beszélhetünk majd, ha van kedved.
- Persze - vidultam fel. Elővette a telefonját, én pedig bediktáltam neki. – Majd felhívlak és elmented. Ha nem gond. Csak most sietni…
- Persze, persze – bólogattam.
- Lesz jó pár óra, mire Miamiba érek… - nyafogott.
  Lekísértem a nappaliba. Mindannyian egy-egy öleléssel búcsúztunk el tőle, amit ő készségesen viszonzott. Tényleg nagyon megkedveltem.
- Akkor majd hívlak, Olivia – mosolygott rám. – Köszönöm szépen, hogy meghívtatok és bocsáss meg, Rose, hogy csak annyi időnk volt beszélgetni, amennyit hazafele töltöttünk a kocsiban. – nézett anyára sajnálkozóan.
- Semmi gond, marad a telefon – nevetett fel anya.
- Remélem mostantól többször fogunk személyesen találkozni.
- Az jó lenne.
- Na, hát akkor.. sziasztok – mosolygott még egyszer mindenkire. – Üdvözlöm Nate-et is.
- Átadjuk – mondta anya.
  Majd Carin eltűnt.

3 nappal később

  1 csörgés.. 2 csörgés.. 3 csör.. felvették.
- Befutottál, ugye? – sikították a srácok.
- Az igazság az, hogy… - vártam, hogy fokozzam a hangulatot. – BE!!! – ordítottam végül és őrült módjára, vigyorogva, ugrálásba kezdtem.
- Oh, yeahh – sikítgattak és ahogy kivettem a zajokból, ők is a nagy nevetés közepette voltak. – És most mi jön?
- Elsőként elmegyek New Yorkba – a vigyorom megszüntethetetlenül ékeskedett az arcomon. – És tudjátok mi a legborzasztóbb? Hogy holnap indulok – szinte remegtem az izgatottságtól.
- Te jó ég! – ámuldoztak egyszerre. – De.. várj – folytatta Mike. – Akkor.. most itt hagysz minket? – kérdezte rémülten.
- Dehogyis. Lélekben mindig itt leszek veletek – mosolyogtam.
- De.. most komolyan elmész? És mikor jössz vissza? – ezúttal Ashley aggodalmaskodott.
- Hát.. azt valójában én sem tudom. Elvileg 3 hétig leszünk New Yorkban, de hogy azután hazajövök, vagy nem, azt nem tudom.
- Hiányozni fogsz, Livia – szomorkodott Ash.
- Nyugi, manapság már nem probléma a távolság – bíztattam őket.
- Ez igaz.
- Átjöttök segíteni pakolni? – kérdeztem félénken.
- Persze – vágták rá. – Már ott is vagyunk.
  Azzal a beszélgetés már meg is szakadt.
- Ez a két bőrönd elég lesz, nem? – jött be anya a legnagyobb és a legkisebb bőrönddel küszködve.
- Várj, segítek – siettem mellé. – Igen, elég lesz. Köszi – hálálkodtam. Nagy nehezen, de sikerült az ágyamra cipelni őket. Kicipzáraztam és előkészítettem a bepakolásra. – És most jön a neheze – léptem a szekrényem elé, s kinyitottam. Hogy fogok én ennyi mindenből választani?
  Éppen nagyban gondolkodtam, mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt.
- Tessék? – szóltam bele kedvesen.
- Jó napot! Chuck Norris vagyok és arról szeretnék magával beszélni, hogy érdemes-e iPhone-t vásárolni eBay-ről? – dumált bele valami irtó mély hang. Totál beparáztam, mit akarhat tőlem. Chuck Norris, aha…
- Sajnálom.. de.. én nem… - kerestem a szavakat meglepődöttségemben.
- Szia, Olivia – nevetett fel egy ismerős hang, de nem tudtam hova rakni, ki lehet ő. De csak még jobban megijedtem, hogy a nevemet is tudja. – Remélem nem paráztál be – ez nem bizonyult valami bűnbánónak. – Justin vagyok, egyébként, ha nem jöttél volna rá – ó, hát persze. Hogy nem ismertem fel a hangját?!
- Justin? - öntött el egyszerre a düh és a megdöbbentség. – Honnan tudod a számom? – kérdeztem gyanakvóan.
- Carin telója. Gondoltam, kicsit megviccellek mindkettőtöket – kuncogott.
- Iszonyat vicces vagy, komolyan – forgattam meg a szememet.
- Ne már, Carin – szólt rá „valakire”. – Hagyd!
- Ott van Carin? Add! – kértem.
- Mit hallanak füleim! Modellkedünk a Voguenak? – hangjából simán leszűrtem, hogy vigyorog.
- Biztos, hogy ez Carin száma? – tereltem a témát.
- Tuti. Egyébként hogy van az én drága táncos lábú csajszim? – hangja most szemtelen volt, amitől egyébként elolvadtam volna, de ez a mostani helyzetben nem ment.
- Azt akarod, hogy még jobban utáljalak? – próbáltam bedobni a megfelelő dumát.
- Adom Carint – vágta rá. Ezen csak megforgattam szemem. Gyorsan feladta…
- Szia, Oliv – hallottam meg azt a hangot, amit akartam. – Bocsi, Justin helyett is.
- Szia, Carin – mosolyogtam. – Ugyan, mindig is tudtam, hogy dili – legyintettem vigyorogva.
- Mondd neki, hogy ezt meg sem hallottam – jött a háttérzaj. Ezen akaratlanul is felnevettem.
- Kiröhögött, drágám. Úgy látszik, nem jött be a Chuck Norrisos trükköd – először azt hittem, hozzám beszél, de aztán rájöttem, hogy a „csodagyerek”-hez. – Szóval ez lenne a számom. Mentsd el.
- Persze, úgy lesz.
- Le is rakom, mert túlteng a kölyökben az energia. Nagyon nem bír magával – hangja szakadozott az erőlködéstől. Szerintem Justin piszkálta és megpróbált védekezni ellene.
- Akkor majd beszélünk. Szia, Carin.
- Szia, Livia – köszönt, majd lerakta. Gyorsan elmentettem a számát.
- Te elhiszed, hogy Justin Bieber felhívott Carin telefonjáról és be akarta adni, hogy ő Chuck Norris? – fordultam anya felé.
- El. Audri mesélte, hogy őt is ugratta a Chuckos szöveggel – nevetett fel anya.
- Már kiráz a hideg ettől a gyerektől – borzongtam meg látszólagosan.
- Vendégeket hoztam – jött be Audri vigyorogva. Mögötte pedig bejött Ashley és Mike.
- Sziasztok – mosolyogtam rájuk és a szokások puszival, illetve öleléssel köszöntöttük egymást. – Ashley, ha egy perccel hamarabb jöttök, tudtál volna beszélni Justinnal.
- Micsoda? – taglózott le. – Viccelsz?
- Nem. Képzeld, azzal próbált beetetni, hogy ő Chuck Norris – röhögtem el magam.
- Ó, ne már. Nem lehet visszahívni? – nézett rám bizakodóan.
- Carin telójáról hívott, de próbáld meg – nyomtam kezébe a fehér, imádnivaló iPhone-t.
  Kivette a kezemből és azonnal nyomogatni kezdte.
  Azért durva, hogy gondolok egyet és felhívom Justin Biebert. Vagyis nem őt, hanem valakin keresztül őt. Én.. egy los angelesi lány…
- Foglalt – tette le csalódottan a telefont.
- Nyugi, csak lesz még alkalmunk – mosolyogtam rá. – Na, kezdhetjük a pakolást? – dörzsöltem össze a tenyerem.
- Már vagyunk öten. Még jó hogy! – vigyorgott Audri. - Szupi cuccokat válogatunk össze neked, csajos – elhaladva mellettem egy puszit nyomott arcomra, majd beállt a szekrényembe.
  Ezzel pedig elkezdtük a csomagolást az útra, amely talán meg fogja változtatni az életem. Talán csak kicsit, talán teljes mértékben, de mindenképp változni fog. A kérdés az, hogy mennyit és milyen irányba.
Az összes bizalmam ebben van. Remélem nem kell csalódnom.
  Bőröndömbe olyan cuccok is kerültek, amik eddig nem voltak a szekrényem tartozékai. Ennek egyetlen oka volt: Audrina. A pakolás közepén meglepett engem egy jókora táskával, ami tele volt a legújabb trendet követő ruhákkal. Nagyon hálás voltam, amiért feltuningolta „táramat”.
  Valójában én még annyira nem fogtam fel az egészet, hogy eddig még abba sem gondoltam bele, hogy mi lesz majd ott. De most ennek is eljött az ideje.
  Még semmit nem tudok arról, hogy hol fogok megszállni, vagy hova kell mennem, esetleg ki fog várni a reptéren. A témának ebből a részéből egy kukkot sem tudok. Bár annyit tuti, hogy Los Angelesből New Yorkba megyek. Viszont azt nem értem, hogy ilyen hosszú távnál mennyi időt kell utazni. De megkaptam a repülőjegyem(!), így hát nincs mit tennem, azzal megyek. A rajta lévő feliratot nem egészen értettem, ugyanis az adatokból nem derül ki, hogy honnan indul a gép.
  Amikor ott leszek, vajon hogy fognak működni a dolgok? Reggel-este fotózás? Vagy laza lesz az egész? És vajon lesznek még rajtam kívül? Biztosan lesznek és az is tuti, hogy milliószor profibbak lesznek. Nem is értem, hogy választhattak engem. Természetesen nagyon örülök neki, viszont az már kevésbé kellemes élmény, hogy itt kell hagynom a családom.

4 megjegyzés:

  1. Ez valami hihetetlenul hipermega szupiii lett :D

    VálaszTörlés
  2. nagyon köszönöm^^ :D igyekeztem.:))

    VálaszTörlés
  3. Na szóval hol is kezdjem :D
    nagyszerű VAGY !!!!!
    ahogy írsz hát eláll a szavam ..KOMOLYAN !!!!
    olyan jól írsz :)) nekem ilyen tuti nem jutna eszembe .*.*
    Baba még egyszer köszi a segítséget .
    baromira jó lett ez a rész és siess a kövivel <3 :D :))) *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na szóval nagyon köszönöm. *-*
      ezt már megbeszéltük!:)
      Köszi a hosszú megjegyzést és sietek *--* :* <3 <3

      Törlés