Sziasztok, csajok. :)) ♥
Hát itt is
van újból a rész. :) Ebben már megjelenik maga, Justin és próbálom egyre
tartalmasabbra a részeket. Szerintem egy blog, úgy jó, ha nem derül ki minden
az elején. Magyarul nem sablonos.
És még
valami. Tudjátok mit?! Ha összejönnek a kommentek, ha nem, én akkor is írni
fogom a részeket, mert egyrészt szeretek írni, másrészt nagyon jó kép született
a fejembe a történet részéről.
Szóval igen,
nagyon örülnék a komiknak, de ha nem, hát nem. :DD Mégis csak a 4. résznél tartunk még.. MÉG! :$$
Kellemes
Olvasást Nektek. :) ♥
*1 héttel később*
Már egy hét eltelt a díjátadó után, és
több, mint öt nap a szülinapom óta.
Honnan is kezdjem. Fantasztikus volt a szülinapi bulim. Nem is kérdés, hogy Mike és Ashley rendezték. Mivel ez volt a 18. születésnapom, volt pia is. Be kell valljam, ha az ivászatról van szó, akaratlanul is fintorra húzódik a szám, mert nagyapám alkoholista volt, ezért, ha rá gondolok, mindig szomorú leszek. Most sem volt ez máshogy. Persze ittam, de csak mértékkel. Szóval minden klassz volt, volt jó sok kaja, pia és még több jó pasi. Rengeteget táncoltunk és buliztunk. Úgyhogy, így mindent összefoglalva jó volt.
A másik dolog, amiről pár szót kell ejtenem, az az, hogy felkérést kaptam az Ellen Show-ba, aminek iszonyatosan örültem. Ma kell mennem, de persze jönnek velem a szüleim és barátaim is. Délután 3 óra van, így van még 3 órám. Mit ne mondjak, nagyon izgatott vagyok az este miatt. Ha valaki nem értené, miért is kértek fel, elmagyarázom. Sokan ismernek, Katy Perry felől, de mint említettem korábban más hírességek táncosa voltam. Elképzelhető, csupán egy koncertvideót láttak és nem tudták ki ez a lány a háttértáncosok között. Remélhetőleg fel tudom majd fogni, mi is történik körülöttem.
Gondolatmenetemet egy ismerős dallam zavarta meg. All That Matters (Justin Bieber).
Honnan is kezdjem. Fantasztikus volt a szülinapi bulim. Nem is kérdés, hogy Mike és Ashley rendezték. Mivel ez volt a 18. születésnapom, volt pia is. Be kell valljam, ha az ivászatról van szó, akaratlanul is fintorra húzódik a szám, mert nagyapám alkoholista volt, ezért, ha rá gondolok, mindig szomorú leszek. Most sem volt ez máshogy. Persze ittam, de csak mértékkel. Szóval minden klassz volt, volt jó sok kaja, pia és még több jó pasi. Rengeteget táncoltunk és buliztunk. Úgyhogy, így mindent összefoglalva jó volt.
A másik dolog, amiről pár szót kell ejtenem, az az, hogy felkérést kaptam az Ellen Show-ba, aminek iszonyatosan örültem. Ma kell mennem, de persze jönnek velem a szüleim és barátaim is. Délután 3 óra van, így van még 3 órám. Mit ne mondjak, nagyon izgatott vagyok az este miatt. Ha valaki nem értené, miért is kértek fel, elmagyarázom. Sokan ismernek, Katy Perry felől, de mint említettem korábban más hírességek táncosa voltam. Elképzelhető, csupán egy koncertvideót láttak és nem tudták ki ez a lány a háttértáncosok között. Remélhetőleg fel tudom majd fogni, mi is történik körülöttem.
Gondolatmenetemet egy ismerős dallam zavarta meg. All That Matters (Justin Bieber).
- Hello, csajszi – köszöntött vidáman
Ash.
- Szia, husi – hülyültem el az
egészet. Sokszor húzzuk egymás agyát ilyen idiótaságokkal. – Na, mi újság,
cica?
- Cukorfalat, arra gondoltam, hogy
majd az épület előtt találkozunk, mert van még dolgom, így nem mennék át
készülődni – fojtotta el a nevetést.
- Persze, édes – teljesen
megértettem, de egy kicsit csalódott is voltam.
- Rendben, babám. Akkor ott
találkozunk – nem bírtuk sokáig, kitört belőlünk a röhögés.
- Okés, puszi – még mindig nevetve
letettem a telefont és elindultam készülődni.
~*~
Bő két óra alatt kész is lettem. Sikerült kiválasztanom egy kicsit szaggatott csőnacit, egy piros V nyakú pólót és egy szintén piros magas sarkút. Feltettem a kiegészítőket és egy halvány sminket.
- Anya, apa, indulhatunk – mentem le
a lépcsőn.
- De gyönyörű valaki – dicsért meg
apa.
- Köszönöm – mosolyogtam.
Már éreztem ezt az érzést egy héttel
ezelőtt. Ugyanilyen izgatott voltam akkor is, de ez mégiscsak más. Most TV-ben
fogok szerepelni. Fogalmam sincs mit fogok mondani, ezért egy kisebb pánik
uralkodott el rajtam. Odaértünk.
- Liv! – rázogatott anya. – Olivia,
kicsim! Ideértünk.
- Ja, mi? Bocsánat, csak egy kicsit
elgondolkodtam.
- Hát azt észrevettük – nevettek
rajtam.
Kiszálltunk a kocsiból és megint
rengeteg ember volt körülöttünk. Iszonyatos Deja Vu érzésem támadt. Bementünk
az ajtón, át egy hosszú, fehér folyosón és máris a színfalak mögé jutottunk.
- Szép, jó estét! Az Ellen Show-ba
jöttünk. A lányunk fog szerepelni és az lenne a kérdésem, hogy hova kéne
mennünk? – kérdezte apu.
- Jó estét! – köszöntött minket egy
fiatal, itt dolgozó nő. – Ezen a folyosón menjenek keresztül és a végén
lesz egy ajtó, az lesz a maguké.
- Nagyon szépen köszönjük.
Ahogy mondta a nő, végigmentünk a
folyosón és az utolsó ajtón bementünk. Egy lila-zöld szobába érkeztünk, ahol
volt egy kanapé, egy sminkasztal és egy rejtett gardrób tele ruhákkal. Mondanom
sem kell, hogy végignéztem a őket. Gyönyörűek voltak.
Egyszer beötlött egy gondolat. Nem találkoztunk az épület előtt Ashley-vel! A francba! Rögtön tárcsáztam a számot, de nem csengett ki. Ezt nem hiszem el. Szóltam apának, hogy valahogyan kerítse elő barátnőmet, mert aggódom.
Egyszer beötlött egy gondolat. Nem találkoztunk az épület előtt Ashley-vel! A francba! Rögtön tárcsáztam a számot, de nem csengett ki. Ezt nem hiszem el. Szóltam apának, hogy valahogyan kerítse elő barátnőmet, mert aggódom.
- Hölgyem! Egy perc és kezdünk –
szólt egy fiatal férfi.
- Rendben, köszönöm – arcomra
erőltettem egy mosolyt.
Aggódom Ashley miatt. Sosem csinált
még ilyet, hogy a megbeszélt helyen nem találkozunk. És mi van, ha valami baja
esett? Nem akarom őt elveszíteni. Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejembe.
- Jó estét kívánok minden, kedves
nézőnek! Én Ellen DeGeneres vagyok és egy-még nem túl híres, de annál inkább
tehetséges lánnyal fogok ma itt beszélgetni – lépett be a színpadra Ellen és
leült a fotelbe. – Tehát köszöntsük Olivia Michell-t!
Bambulásomból feleszmélve, azon kaptam
magam, hogy a nevemet mondták. Megigazítottam hajam és magabiztosan, mosolyogva, de annál inkább izgatottan felsétáltam a színpadra.
- Jó estét, sziasztok! – köszöntem
félve. - Köszönöm, hogy ma itt lehetek.
- Szia, Livia-ha nevezhetlek így-, mesélj
egy kicsit magadról.
- Hát honnan is kezdjem. Los
Angeles-ben születtem és most is ott élek a szüleimmel. Van egy húgom, Miranda,
aki elkísért családtagjaimmal együtt. 4 éves korom óta táncolok, azaz 14 éve,
mert pár napja töltöttem be a 18. életévemet – kezdtem bele „mesémbe”.
- Isten éltesse Olivia-t! – szinte már
ordított.
- Köszönöm. Tehát, táncoltam már Katy Perry
mögött, megjegyzem azóta is nagyon jó barátnők vagyunk, és a híres One Direction
mögött is. Körülbelül egy hete találkoztam Justin Bieber-rel, aki ugyanolyan
helyes szemtől-szembe is, mint képeken – pirultam el.
- Hűű, lesz itt valami! – hát igen,
nem lehet semmit tenni a média ellen.
- Ilyenről szó sincs – védekeztem.
Bár valljuk be, jó is lenne.
*Justin szemszöge*
- Scooter, tesó. Kezdődik az Ellen
Show!- kiáltottam neki.
- Jövök már, ne ordíts – bokszolt
bele vállamba, mire én is ugyanígy tettem.
Bekapcsoltuk a TV-t és kit látlak
szemeim! Olivia. Igen, megjegyeztem a nevét. Van benne valami. Igaz még csak
egyszer találkoztunk, de más, mint a többi rajongó. Ő nem visítozott, persze én
így szeretem a Belieber-eimet, de ő akkor is varázslatos. Nem, Justin! Nem
tetszhet! Tudod mi volt Selena-nál is!? Nem történhet meg még egyszer.
Valószínűleg sokáig elgondolkozhattam,mert csak Scooter hangjára emeltem meg
kicsit a fejem.
- Haló, föld hívja Justin-t! –
röhögött.
- Mi-mi van? Bocs, csak valami eszembe
jutott – füllentettem.
- Aha, szerintem is. Tetszik a csaj,
mi?
- Hagyjál már! Dehogy – hazudtam
tovább. Bár Scoo-t lehet betudom csapni, de magamat nem.
- Naa, látom rajtad – gáz, hogy az
előző elméletem nem sikerült. – Na, mesélj!
- Tudod, egy hete voltam a TCA-n és
ott találkoztunk… - elmeséltem mindent szóról-szóra, egytől-egyig.
- Aha, értem – mosolygott.
- Haver, van egy ötletem, hogy
ismerhetem meg jobban! – jutott eszembe. – Felkérem, hogy legyen a Journals turnén az egyik
háttértáncosom! – büszke voltam magamra az ötlet miatt. Mivel most láttam a
kisfilmen, hogy táncol, és még a show-ba is bevállalta, hogy-így, koreó nélkül-táncol,
rossz nem lehet. Sőt, csodálatos! Amilyen lazán lenyomta. Meg se kottyant neki,
mintha a vérében lenne. Káprázatos.
- Hé, hé, hé. Állj. Mi van? –
csodálkozott.
- Jól, hallottad. Elviszem magammal a
turnéra – vigyorogtam.
- Nem! Erről szó sem lehet!
- Scoo, ne csináld már! – lógattam
orrom.
- Figyelj, meglátjuk. De nem látok rá nagy esélyt – állt fel és elsétált.
Nem, Scooter nem ilyen.
*Olivia szemszöge*
Ismét csodálatos érzés töltött el
ahogy hazaértünk. Nagyon jó volt, hogy mesélhettem a múltamról és az
elképzeléseimről. És, hogy táncolhattam is. Ez a lételemem, mintha a véremben
lenne. Iszonyatosan fáradt voltam, így „levedlettem” magamról a ruhákat, vettem egy forró fürdőt
és lefeküdtem aludni.
úúúristeen annyira tetszik igaz késve olvasom "de nem baj " :)))
VálaszTörléscsak így tovább :D
Köszi :D
VálaszTörlés