2013. december 14., szombat

4. Ötlet

Sziasztok, csajok. :))
Hát itt is van újból a rész. :) Ebben már megjelenik maga, Justin és próbálom egyre tartalmasabbra a részeket. Szerintem egy blog, úgy jó, ha nem derül ki minden az elején. Magyarul nem sablonos.
És még valami. Tudjátok mit?! Ha összejönnek a kommentek, ha nem, én akkor is írni fogom a részeket, mert egyrészt szeretek írni, másrészt nagyon jó kép született a fejembe a történet részéről.
Szóval igen, nagyon örülnék a komiknak, de ha nem, hát nem. :DD Mégis csak a 4. résznél tartunk még.. MÉG! :$$
Kellemes Olvasást Nektek. :) 


*1 héttel később*
  Már egy hét eltelt a díjátadó után, és több, mint öt nap a szülinapom óta.
  Honnan is kezdjem. Fantasztikus volt a szülinapi bulim. Nem is kérdés, hogy Mike és Ashley rendezték. Mivel ez volt a 18. születésnapom, volt pia is. Be kell valljam, ha az ivászatról van szó, akaratlanul is fintorra húzódik a szám, mert nagyapám alkoholista volt, ezért, ha rá gondolok, mindig szomorú leszek. Most sem volt ez máshogy. Persze ittam, de csak mértékkel. Szóval minden klassz volt, volt jó sok kaja, pia és még több jó pasi. Rengeteget táncoltunk és buliztunk. Úgyhogy, így mindent összefoglalva jó volt.
  A másik dolog, amiről pár szót kell ejtenem, az az, hogy felkérést kaptam az Ellen Show-ba, aminek iszonyatosan örültem. Ma kell mennem, de persze jönnek velem a szüleim és barátaim is. Délután 3 óra van, így van még 3 órám. Mit ne mondjak, nagyon izgatott vagyok az este miatt. Ha valaki nem értené, miért is kértek fel, elmagyarázom. Sokan ismernek, Katy Perry felől, de mint említettem korábban más hírességek táncosa voltam. Elképzelhető, csupán egy koncertvideót láttak és nem tudták ki ez a lány a háttértáncosok között. Remélhetőleg fel tudom majd fogni, mi is történik körülöttem.
  Gondolatmenetemet egy ismerős dallam zavarta meg. All That Matters (Justin Bieber).
- Hello, csajszi – köszöntött vidáman Ash.
- Szia, husi – hülyültem el az egészet. Sokszor húzzuk egymás agyát ilyen idiótaságokkal. – Na, mi újság, cica?
- Cukorfalat, arra gondoltam, hogy majd az épület előtt találkozunk, mert van még dolgom, így nem mennék át készülődni – fojtotta el a nevetést.
- Persze, édes – teljesen megértettem, de egy kicsit csalódott is voltam.
- Rendben, babám. Akkor ott találkozunk – nem bírtuk sokáig, kitört belőlünk a röhögés.
- Okés, puszi – még mindig nevetve letettem a telefont és elindultam készülődni.

~*~

  Bő két óra alatt kész is lettem. Sikerült kiválasztanom egy kicsit szaggatott csőnacit, egy piros V nyakú pólót és egy szintén piros magas sarkút. Feltettem a kiegészítőket és egy halvány sminket.
- Anya, apa, indulhatunk – mentem le a lépcsőn.
- De gyönyörű valaki – dicsért meg apa.
- Köszönöm – mosolyogtam.
  Már éreztem ezt az érzést egy héttel ezelőtt. Ugyanilyen izgatott voltam akkor is, de ez mégiscsak más. Most TV-ben fogok szerepelni. Fogalmam sincs mit fogok mondani, ezért egy kisebb pánik uralkodott el rajtam. Odaértünk.
- Liv! – rázogatott anya. – Olivia, kicsim! Ideértünk.
- Ja, mi? Bocsánat, csak egy kicsit elgondolkodtam.
- Hát azt észrevettük – nevettek rajtam.
  Kiszálltunk a kocsiból és megint rengeteg ember volt körülöttünk. Iszonyatos Deja Vu érzésem támadt. Bementünk az ajtón, át egy hosszú, fehér folyosón és máris a színfalak mögé jutottunk.
- Szép, jó estét! Az Ellen Show-ba jöttünk. A lányunk fog szerepelni és az lenne a kérdésem, hogy hova kéne mennünk? – kérdezte apu.
- Jó estét! – köszöntött minket egy fiatal, itt dolgozó nő. – Ezen a folyosón menjenek keresztül és a végén lesz egy ajtó, az lesz a maguké.
- Nagyon szépen köszönjük.
  Ahogy mondta a nő, végigmentünk a folyosón és az utolsó ajtón bementünk. Egy lila-zöld szobába érkeztünk, ahol volt egy kanapé, egy sminkasztal és egy rejtett gardrób tele ruhákkal. Mondanom sem kell, hogy végignéztem a őket. Gyönyörűek voltak.
  Egyszer beötlött egy gondolat. Nem találkoztunk az épület előtt Ashley-vel! A francba! Rögtön tárcsáztam a számot, de nem csengett ki. Ezt nem hiszem el. Szóltam apának, hogy valahogyan kerítse elő barátnőmet, mert aggódom.
- Hölgyem! Egy perc és kezdünk – szólt egy fiatal férfi.
- Rendben, köszönöm – arcomra erőltettem egy mosolyt.
  Aggódom Ashley miatt. Sosem csinált még ilyet, hogy a megbeszélt helyen nem találkozunk. És mi van, ha valami baja esett? Nem akarom őt elveszíteni. Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejembe.
- Jó estét kívánok minden, kedves nézőnek! Én Ellen DeGeneres vagyok és egy-még nem túl híres, de annál inkább tehetséges lánnyal fogok ma itt beszélgetni – lépett be a színpadra Ellen és leült a fotelbe. – Tehát köszöntsük Olivia Michell-t!
  Bambulásomból feleszmélve, azon kaptam magam, hogy a nevemet mondták. Megigazítottam hajam és magabiztosan, mosolyogva, de annál inkább izgatottan felsétáltam a színpadra.
- Jó estét, sziasztok! – köszöntem félve. - Köszönöm, hogy ma itt lehetek.
- Szia, Livia-ha nevezhetlek így-, mesélj egy kicsit magadról.
- Hát honnan is kezdjem. Los Angeles-ben születtem és most is ott élek a szüleimmel. Van egy húgom, Miranda, aki elkísért családtagjaimmal együtt. 4 éves korom óta táncolok, azaz 14 éve, mert pár napja töltöttem be a 18. életévemet – kezdtem bele „mesémbe”.
- Isten éltesse Olivia-t! – szinte már ordított.
- Köszönöm. Tehát, táncoltam már Katy Perry mögött, megjegyzem azóta is nagyon jó barátnők vagyunk, és a híres One Direction mögött is. Körülbelül egy hete találkoztam Justin Bieber-rel, aki ugyanolyan helyes szemtől-szembe is, mint képeken – pirultam el.
- Hűű, lesz itt valami! – hát igen, nem lehet semmit tenni a média ellen.
- Ilyenről szó sincs – védekeztem. Bár valljuk be, jó is lenne.

*Justin szemszöge*

- Scooter, tesó. Kezdődik az Ellen Show!- kiáltottam neki.
- Jövök már, ne ordíts – bokszolt bele vállamba, mire én is ugyanígy tettem.
  Bekapcsoltuk a TV-t és kit látlak szemeim! Olivia. Igen, megjegyeztem a nevét. Van benne valami. Igaz még csak egyszer találkoztunk, de más, mint a többi rajongó. Ő nem visítozott, persze én így szeretem a Belieber-eimet, de ő akkor is varázslatos. Nem, Justin! Nem tetszhet! Tudod mi volt Selena-nál is!? Nem történhet meg még egyszer. Valószínűleg sokáig elgondolkozhattam,mert csak Scooter hangjára emeltem meg kicsit a fejem.
- Haló, föld hívja Justin-t! – röhögött.
- Mi-mi van? Bocs, csak valami eszembe jutott – füllentettem.
- Aha, szerintem is. Tetszik a csaj, mi?
- Hagyjál már! Dehogy – hazudtam tovább. Bár Scoo-t lehet betudom csapni, de magamat nem.
- Naa, látom rajtad – gáz, hogy az előző elméletem nem sikerült. – Na, mesélj!
- Tudod, egy hete voltam a TCA-n és ott találkoztunk… - elmeséltem mindent szóról-szóra, egytől-egyig.
- Aha, értem – mosolygott.
- Haver, van egy ötletem, hogy ismerhetem meg jobban! – jutott eszembe. – Felkérem, hogy legyen a Journals turnén az egyik háttértáncosom! – büszke voltam magamra az ötlet miatt. Mivel most láttam a kisfilmen, hogy táncol, és még a show-ba is bevállalta, hogy-így, koreó nélkül-táncol, rossz nem lehet. Sőt, csodálatos! Amilyen lazán lenyomta. Meg se kottyant neki, mintha a vérében lenne. Káprázatos.
- Hé, hé, hé. Állj. Mi van? – csodálkozott.
- Jól, hallottad. Elviszem magammal a turnéra – vigyorogtam.
- Nem! Erről szó sem lehet!
- Scoo, ne csináld már! – lógattam orrom.
- Figyelj, meglátjuk. De nem látok rá nagy esélyt – állt fel és elsétált.
  Nem, Scooter nem ilyen.

*Olivia szemszöge*

  Ismét csodálatos érzés töltött el ahogy hazaértünk. Nagyon jó volt, hogy mesélhettem a múltamról és az elképzeléseimről. És, hogy táncolhattam is. Ez a lételemem, mintha a véremben lenne. Iszonyatosan fáradt voltam, így „levedlettem” magamról a ruhákat, vettem egy forró fürdőt és lefeküdtem aludni.

2 megjegyzés: